Nincs is jobb, mint az öreg kollégákat hallgatni, amikor zsidóznak. Beszélgetnek a régi világról, hirtelen elhalkulnak, és akkor kisiklik a finom kis szó az ajkukon: zsidó.

Halmozzák a neveket, felemlegetik a történeteket, és néha megállnak és azt mondják: igen, az zsidó. Számukra ez csudálatosan sokat jelent, többet, minden feleslegessé vált jelzőnél, többet ezer befejezetlen mondatnál. Néha azt gondolom, hogy halkan megjegyzem: én is zsidó vagyok.

Persze nem vagyok az, nem mintha számítana nekem, hogy az vagyok, vagy sem, létezésem értelmében ez nem játszik szerepet. Rengeteg fajta vér keveredik bennem, de erről a különlegesről, erről a speciálisról, amely meghatározza az irodai diskurzusok menetét, nos erről nincs tudomásom.

A nők a világ négerei, énekelte John Lennon, ha fennhangon kimondanám a nevét, egy információt biztosan közölnének velem: Lennon zsidó, vagy sem.

Két irányba mehetne a beszélgetés:

Hát, hogy ne lenne az?

Hát, hogy lenne az?

Nem mondhatnám, hogy ezek az irodai öregek rossz emberek, egyszerűen zsidóznak, nem tesznek hozzá semmit, nem mondják, hogy piszkos, rohadt, szemét..., csak megjegyzik, mint ahogy én megjegyzem: a számítógépem fekete.

Vagy: a laptopom afro-amerikai. A számítógépek a világ négerei!

Máshogy beszélnek ezek az öregek, de végül is ugyanazt mondják, mint mi. "Micsoda regény!" mondom én, „Hát igen, ő zsidó!”, mondják ők. Így beszélgetünk el egymás mellett, bár én jobbára csak hallgatok. Fura, hogy beléjük ivódott ez a dolog, még a gyűlölt „kommunista” szót sem mondják ki ilyen hevesen, még az is kevesebb gyűlöletet kap.

Persze mindennek a legteteje (alja) a kommunista zsidó, hozzá képest Lucifer, Hádész, Belzebúb, vagy Azael (Azazel) csak ostoba kispályások. A kommunista zsidóhoz képest Gyurcsány Ferenc csak egy nyájas (nyálas) ministránsfiú.

A kommunista az nekik Rákosi, a zsidó az nekik Rákosi, a kommunista zsidó pedig Rákosi szorozva Rákosival, vagy Rákosi a négyzeten.

Így megy ez, mondaná az öreg Vonnegut szelleme, ha értene valamit az egészből. De ő szerencsére távol van, távol tőlünk és távol már az ő személyes, amerikai balfékjeitől.