Népszava. A nép szava. Mi a Sas titka?
„Mi lenne, ha egyszer kivételesen nem várnák meg, amíg Józsi jobb létre szenderül, és még életében mondanák el róla mindazt, amitől ő, a műfaj meghatározó és utánozhatatlan egyénisége.”
Hát igen, meghaladhatatlan egyéniség, felülmúlhatatlan ripacs. Az a fajta bohóc, aki mindig ugyanazt a viccet mondja el, más szavakkal, de ugyanúgy összekacsintva tisztességtelenségben leépült közönségével. Az az ember, akiben az az egyedül csodálatos (szomorú), hogy még mindig a pályán van, hogy még mindig vannak emberek (ugyanazok), akik elmennek őt megnézni (míg meg (ki?) nem halnak).
“A világért sem akarok rangsorolni vagy összehasonlítani őket Sas Józsival. Inkább arról szólnék, hogy ki milyen hatással lehetett rá. Szerintem Kellér filozofikus humorát, Darvas mosolygós pajkosságát, Komlós politikai bátorságát, Brachkfeld férfiúi báját örökölte.”
A világért sem akarnám elvenni tőle férfiúi báját, elég ránézni bizalomgerjesztő arcára, gyönyörű, fényes hajára, férfias kiállására, fölénk magasodó, büszke alakjára. Elég meghallani mézes, édes, búgó hangját, amint éppen legújabb nótáját rikácsolja el. Politikai bátorsága legendás, bátran benne ül az MSZMP (később mínusz egy M) fenekében immár évtizedek óta, ott humorizál, filozofikusan, ahogyan kell, ötpercenként elsütve egy cigány viccet. Adót csal, de hát ő művész, nem könyvelő, művész, a túlélés művésze, egy darabka itten ragadt cocializmus, kicsit sárga (vörös), kicsit büdös, de a miénk.
“Sas Józsi virtuozitása pedig leginkább Kazal és Rátonyi stílusára hajazik. De van néhány dolog, amiben „a tanítvány túlszárnyalja a mestert”. Egyrészt az, hogy megteremtett egy új műfajt, amit leginkább „zenés beszélgetés”--nek neveznék. Ilyenkor úgy adja elő számait, mintha minden egyes néző az ő személyes ismerőse lenne, és egyenesen neki szánná gondolatait.”
Tulajdonképpen ő tanít minket, ő a Vicc Fura Mestere, zenés beszélgetései alatt (istenem, csak ne jutna eszembe, hogy mit jelent ez a valóságban) nemcsak filozofál, nem csak férfiakkal bájolog, nem csak politikailag bátor, de meghaladja mestereit, meghaladja önmagát, ne kerteljünk: egy földi isten ő, egy meg nem értett zseni, akinek… Hohó, hogyhogy nincsen még szobra? Vagy legalább egy ócska utcája? Sas Józsi Köz. Így, mert egyrészt ő a Józsi, másrészt közös. A mi gyerekünk, a mi megtagadott apánk. De komolyan.
“Másrészt nagy erőssége az a képessége is, amivel a legmulatságosabb helyzeteket egyik pillanatról a másikra lírává tudja változtatni: a kabarét olykor drámává.”
Egy igazi nagy művész. Mulatságos és drámai. Az egyik pillanatban csak egy megvásárolható, olcsó és ócska, visszataszító figura. Józsi a sarokról, a poros, szánalmas vicceivel, de a másik pillanatban ő maga a dráma, a tragédia, ő a hős, Józsi, vagy amit akartok. Lírai jellem, otthonában nagy titokban verseket farag, amelyekben visszasírja János bácsit (és a gulyásizmust, a legboldogabbbarakkizmust). Felölti régi, kedves munkásőr-jelmezét, és abban nosztalgiázik. Sóhajtva gondol vissza arra a korra, amikor még kiskatonákat vezényeltek az előadásaira és mindig telt ház volt. A lírai lélek néha el is sírja magát. Mekkora művész vagyok, gondolja, és ettől mindig megnyugszik.
“Az a legjobb bizonyíték arra, hogy nem halad a korral, hogy nem rúgja ki az idősebb kollégákat, hanem lehetőséget ad arra, hogy nyugdíjuk mellett dolgozhassanak. Nem tudom, honnan ragadtak rá ezek az „átkos” tulajdonságok. Talán egykori igazgatójától, a legendás Radó Vilmostól leshette el ezeket vagy anatómiai felépítésében van a hiba: nagyobb szíve van másokénál.”
A legendás szív. Az aranyember. Új közmondás születőben. A szíve, mint a Sasé. Legendásan nagy szíve törődést igényel, ezért kellett kihúznia azt a hatvan milliócskát a zsebünkből, egy ilyen szívvel törődni kell, hájjal, mézzel kell kenegetni. Kár, hogy nálunk nem szokás lovaggá ütni a pórnépet. Sir Sas Józsi. Milyen jól hangzik. Nekem ő is csak azt jelképezi, hogy “itt valami nagyon nem stimmel”.
“Jelentem a lejárató kampány Józsi ellen nem sikerült. Hogy kinek állt mindez az érdekében? Jó kérdés, nem tudom. Komolyra fordítva a szót, egyelőre ezzel nem szeretnék előrukkolni, hogy kik és miért tették ezt a csúnyaságot velem, legyen meglepetés mindenki számára. Lerántom a leplet jövő héten, ígérem minden kiderül - nyilatkozta a STOPnak Sas József, humorista.”
Kik tették? Ők. Ők. Harcolj Józsi az igazadért, ők nem nyerhetnek, sok millió rossz lelkiismeret áll mögötted, bár amint tudjuk a kalocsai börtön női lakói epekedve várnak (egy a sok ezer támogató SMS közül. Támogató SMS...)
Ugyanúgy itt maradsz velünk, mint a lakótelepek, mint a műanyagterítők,mint az elképzelhetetlenül ízléstelen műtárgyak, itt maradsz nekünk, mert a miénk vagy, mi tehetünk rólad, mi teremtettünk.
“Kikéri a nézők véleményét, kvázi kvaterkázik velük, lebontja azt a képzeletbeli negyedik falat, ami néző és színpad között szokott állni. Ezeken az előadásokon a közönség a tökéletes demokráciát éli át.”
A tökéletes demokrácia. Legalább a színpadon, ugye?
Ó, igen.
