Befogadtam ezt a töltényt, mintha édes gyermekem lenne, befogadtam a hasamba, akár egy fémes magzatot, átölelem, cirógatom, vigyázok rá. Eggyé válunk. Állandósult éhségérzetem lassan elmúlik, boldoggá tesz ez a gyermek.
Allegó-ria. Rosszabbul élek, mint két perce. Nehéz megemésztenem a riporter siránkozását. A meccs rossz, D. H. P. nyavalyog, majd lelkesedik: "Nincs tele a gatya, ez látszik." Később: "Gól!!!!...nem! Mellé!" Fél méterrel. Elalszom,…