Rosszabbul élek, mint két perce. Nehéz megemésztenem a riporter siránkozását. A meccs rossz, D. H. P. nyavalyog, majd lelkesedik: "Nincs tele a gatya, ez látszik." Később: "Gól!!!!...nem! Mellé!" Fél méterrel.

Elalszom, D. H. P. még a fülembe zöngicsél, végtelenül elnyúló, álomporos monológokkal bíbelődik. Meggyalázza a szavakat, a nyelvet, álmomban nyelvőr vagyok, hosszú, bíbor nyelvemmel kapaszkodom egy lassan széthulló világ alsó lábszárába. Lábszárra ezt tetoválták: "Budapest TV"

Rosszabbul alszom, mint két hete. "Olyan keveset keresek, hogy elvesztem az esti felesem." (részlet egy ismeretlen szocialista realista - korábban antiszociális, és nemzetiszocialista- költő verséből)  

Álmomban visszalődörgök a 43 Ft.-os fröccsök világába. A kopasz Cicit látom magam előtt (ő nem egy hatalmas mell, hanem egy hajtalan-zajtalan csapos), óriási, szőrös kezével épp a fémkannába nyúl. Ez a kép maradt meg róla. Ez a mozdulat, ez az enyhén mogorva, enyhén ostoba tekintet, s hozza az a kipréselt szó:

-43.

Aztán egy évvel később:

- 51.

- 51?

- Annyi.

Így mértük mi akkor az időt. Cici az évek alatt semmit sem változott (nem úgy, mint a többi csecs), ugyanolyan ragyogóan semmitmondó, mélabús figura maradt, amilyen volt. Valószínűleg már ilyennek született. Kopasz volt csecsemőnek is, az biztos. Álmomban ott van a kocsma összes tartozéka, az összes félszerzet, és kobold, az öregembereknek tűnő középkorúak az asztalokhoz ragadt könyökükkel. Cicire tapadt szemeikkel ("adj még hitelt te csöcs!").

Üres tekintetük örökre bennem marad, kezükben elhaló cigarettájuk, és sziszegésük (amikor a körmükre égett). Az igazán menők már nem is sziszegtek. Néha odamentünk megbökdösni őket, hogy élnek e még.

Amikor az 51--------- 55-té változott, az egésznek vége lett. Többet nem jártunk oda, főleg miután bezáratták.

Cicit később felfedeztem a Budakeszi-erdőben, a buszról láttam meg elsuhanó arcát. Azok a karikás szemek, az értelem fényének teljes hiánya. Ez csak ő lehetett. Akkoriban már menekült a rendőrség elől. Simán kinéztem belőle, hogy egy ihletett pillanatában véget vetett a mélaságnak, és belevágta vitapartneréba a csavarhúzót.

Talán azért álmodom Cicivel, mert ő szavak nélkül rinyált. Ő volt a legnagyobb magyar. Rinyagép 1999. Ő lehetne az ideális államfő, elmenne egy nemzetközi gyűlésre, és a tekintetével rinyálna. Sajnáljatok már meg! Tök szarul állunk! Nézz rám!

Ronda, nagy, kopasz melák vagyok, és Cicinek hívnak! Sajnáld meg a hazámat, akinek egy Cici az ura!

X.: - Ki ez a nyomorult?

Y.: - A magyar elnök.

X.: - Akkor azért engedték be...

Z.: - Azt hittem, szendvicset lejmol.

És hozzánk vágnának egy újabb hitelt.

- Több nincs? - kérdezné Cici Elnök úr, de azért zsebre gyűrné a pénzt. Mint a kocsmában, egy mosoly nélkül, inkább dühösen.

És mi mindannyian leborulnánk a nemzet nagysága, és vezércsöcsünk előtt!!!

Ámen.