Felhalmozás. Úgy vagyok a filmekkel, mint más a pénzzel, igyekszem minél többet összegyűjteni. Csak gyűlnek, gyűlnek a winchesteremen, elárasztanak a filmfolyamok. Lassan megfulladok. Nincs időm, hogy mind megnézzem (elköltsem), de jó, hogy ott vannak (a bankszámlámon), megadja nekem a lé(t)biztonságot.

Fordulok Kelet, és Dél felé. Olvasom a szamuráj-kódexet (Hagakure), megvettem a Koránt, pontosabban annak utolsó két harmincad-részét. Furcsán nézett rám a hosszú hajú, idősebb eladó.

-      A Koránt keresem.

-      Melyik kiadást?

-      Hát az igazit, az alapművet.

-      Tessék, ez csak egy része.

Kicsit undorodva néz, nem csodálom gyanakvását, bajuszommal, viharvert zöld kabátomban úgy nézek ki, mint egy leszázalékolt, cseh Guevara, aki most jött haza Vietnámból. Micsoda képzavar, a nagy kommunista gerilla az antikommunista hadsereg kötelékében. Vajon mit gondol az eladó, hogy éppen egy robbantásos merénylethez keresem a szellemi muníciót?

-      Gondoltam elolvasom. – magyarázom, magyarázkodom, de hogy minek, és kinek?

A Korán érdekes, és ha leszámítom az unalomig ismételt „Allah a Legnagyobb, a Csalhatatlan, A Megbocsátó” toposzt, még egyet is értek a lényegével. A könyvben ott az eredeti – arab- szöveg, gyönyörűek a betűk, tetszenek, kár, hogy arab analfabéta vagyok. Tudom, hogy eredetiben lenne az igazi, hiszen híresen szép a szövege, azt mondják az embernek lehetetlen ilyen szépen írnia, naná, hiszen Allah írta, és Gábriel arkangyal diktálta a szöveget.

Remélem, Allah elfogadja egy jó-pontként ennek a részletnek az elolvasását, és nem küld mindenféle magyarázat nélkül a pokolba. Nem akarok a Gyehenna tűzén pörkölődni, főleg nem a fenekemen átszőtt fémlánccal – így vagyon írva. Halálom előtt – ha lesz időm- elmondok majd minden Istenségnek egy rövidke imát, biztos, ami biztos. Ha csak a nagyobb vallásokat veszem figyelembe, akkor is szükségem lesz egy fél órára…

Tetszetős, hogy a Korán harmada arról szól, hogy Allah a legnagyobb, a másik harmada meg arról, hogy hogyan fogja a hitetleneket, és a bűnösöket megkínozni a Pokolban. Kénytelen vagyok elfogadni azt a rég megállapított tényt, hogy a nyugati vallások a félelem vallásai. Higgyél bennem, ha nem, bántani foglak, de ha hiszel bennem, mindent megbocsátok! Szerintem az Isten magányos, ha nem lenne az, mi szüksége lenne a szeretetünkre?

A harmadik harmad viszont arról szól, hogy legyél jó, és igazán kíváncsi vagyok, hogy a gonoszabb muszlim teológusok hogyan tudják belemagyarázni a látszólag egyértelmű sorokba, hogy idegen embereket felrobbantani Allahnak tetsző dolog.

„Röpül százfelé a sok hitetlen, és látá Isten, hogy ez jó.”

Valahogy így?

Azt hiszem az ember legnemesebb tulajdonsága, hogy minden igazságot képes kicsavarni, és félremagyarázni. Ebben én is jó vagyok. Olyan eszeveszetten tudom megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy néha magam is elhiszem.

Tornyosulnak az el nem olvasott könyvek, a ki nem mondott kedves szavak, a meg nem tett jó cselekedetek, és lassan ellepnek teljesen. Szellemvilágban élek, bolyongok továbbra is –még ha néha egyhelyben állva, ülve-, de mostanában boldogan.

És látá Isten, hogy ez jó.