Náthásan, de büszkén találtam rá egy új, hamarjában megkedvelt oldalra: toriblog.blog.hu

Először a Koránnal kapcsolatban fedeztem fel:

http://toriblog.blog.hu/2008/11/04/a_koran

Nem is maga a cikk nyűgözött le elsősorban, hanem a hozzá kapcsolódó kommentek. Én ilyen értelmes, információban gazdag kommenteket még nem nagyon olvastam (kivéve a kurucinfon és elmebeteg társain). A Koránról hamar továbbléptem a latin-amerikai történelemre, és onnan tovább, és tovább. Most épp Szicília történelméről olvasok. Hát komolyan, ha életunt történelem tanárnőm bágyadt bégetése helyett ezt a blogot figyelmeztük volna töri órán, talán kevesebb órát lógok el. De ne keverjük ide örökkön kielégítetlen, negyvenéves Tomori (vagy Tomor?) kisasszonyt, foglalkozzunk inkább egy általam azonnal megkedvelt történelmi személyiséggel:

(Tényleg, Tomor, vagy mi azoknak számítunk?)

 „Két nap múlva megszületett Hohenstafen Frigyes, Szicília egyik legnagyobb szülötte, és egyben legvitatottabb uralkodója. Sikeres és nagy uralkodó lehetett volna, de egyesek szerint túlságosan okos és felvilágosult volt a saját korának erkölcseihez képest. Hat nyelven beszélt - és ami akkoriban egy uralkodótól merőben szokatlan hobbi volt- írt és olvasott. Az orvostudományban, a filozófiában is járatos volt, a sólymászat mesterfogásairól még könyvet is írt. Bár háromszor nősült, mégis saját háreme volt a palermói palotában, és magas ívben tett a pápai, és úgy általában véve az egyházi tekintélyre, ami miatt kiérdemelte a korban rendkívül jól csengő Antikrisztus melléknevet - pedig kiátkozva is vezetett sikeres keresztes hadjáratot.”

E rövid idézetből egyértelművé válhat, miért szimpatikus ez a blog, és miért ragadott meg Fridi alakja. Egy hat nyelven beszélő filozofikus solymász, egy egész háremmel rendelkező Dr. Antikrisztus. Csodás. A bejegyzések tele vannak jó képekkel, a szöveg élvezetes, érdekes, és vicces (figyel kedves Tomor, és figyel a többi zombi-tanár/nő?). Bizony, így is lehet. 

Volt később egy jó történelemtanárom is. Érdekesen, és kellő cinizmussal tanította a tárgyát. Amikor meghúzott a vizsgán, ő kért bocsánatot. Én azt feleltem – A, mert már akkor is ilyen hatalmas jellem voltam, B, mert később kreáltam ezt a történetet, saját elképzelt jellemem igazolására- :

-          Nehogy már a Tanár úr kérjen elnézést, én is 1-est adtam volna.

Ez volt az egyetlen vizsga, ahol valóban szégyelltem magam  – A, azért, mert itt buktam meg egyedül, B, mert ez a TANÁR megérdemelte volna, hogy tisztességesen felkészüljek-, és a következő vizsgára rendesen megtanultam az anyagot – A, kaptam is egy nagy 5-öst, és külön dékáni dicséretet, B, kaptam egy jól megérdemelt 4-est.

(Erről az A, B-ről le kell szoknom, mert ez csak egy Vonnegut-féle örök mókamesternek állna jól – B, még neki sem).

Szokás szerint nem tudom, miről akartam írni. A, arról, hogy mélységesen tisztelem a jó tanárokat, talán pont azért, mert kevesen vannak, B, arról, hogy olvassátok ezt a blogot: http://toriblog.blog.hu

Ui: Olvassátok ezt a blogot, ez már egy kinyilatkoztatás!

Ui2.: Ami még tetszik ebben a blogban, hogy hozzám hasonlóan ők sem írnak helyesen, és nem tudnak se központozni, se vesszőket rakni! Jupijjjé!