Elhúzni innen, innen, ebből a tekervényes, undorító láp-mocsár-világból, ahol állandóan játszani kell, ahol nem lehetsz kedves egy nővel, mert a fejedre nő, ahol bunkónak kell lenned, mert ezt értékelik, ahol le kell kezelni őket, ahol fel kell állítani őket egy teletömött asztaltól, ahol le kell támadni őket, letépni a nadrágjukat, ahol nem kell figyelni rájuk, ahol nem kell érdeklődni, ahol egy külvárosi kocsma mocskos vécéjébe kell behúzni a talaj részeg lányt, és a fejét lenyomva lágyan kényszeríteni a gyönyörfakasztásra, ahol éreztetni kell vele, hogy nem annyira fontos, hogy egyáltalán semmi sem fontos, ahol nem beszélhetsz az érzéseidről, mert felhasználják ellened, ahol értékelned kéne a milliónyi bunkó férget, akik idegen seggeket fogdosnak éjszakákon át, és nevetni kell ormótlan beszólásaikon, síkos megjegyzéseiken, ahol mulatni kell azon, hogy hogyan másznak rá minden mellekkel rendelkező beszélő testre, ahol végig kell nézned barátaid lassú kiégését, akik nem hajlandóak beállni a sorba, aki bevallják, ha szerelmesek, akik bevallják, hogy nem csak szexelni akarnak, akik kedves üzeneteket, mosolyokat küldenek az imádott felé, aki ezt kurvára nem fogja értékelni, mert neki disznó viccek kellenek, sörgőzös röhögésbe forduló perverz viccek, agyatlan barmok, akik képtelenek egy összetett mondat megalkotására, akik sosem olvasnak, és sosem lesznek szerelmesek, akik nem kérnek bocsánatot, és nem előzékenyek, akik nem rágódnak a múlton, se a jövőn, mert a jelen bárdolatlan, borostás katonái ők, s mellettük állnak ezek a csábosan kacagó lányok, akik odavannak mindenkiért, aki kellőképpen érzéketlen, és önző, aki mindent megígér, és semmit sem tart be, elhúzni innen, ebből a sörös-vodkás-füstös világból, ahol majdnem mindenről kiderül, hazugság, ahol csalni kell, hogy ne csalódjál végül, ahol alkalmazkodni kell, ahol kérdezni kellene, lenyeled e?, szopsz e?, és szabadna meglepődni az élénk bólintásokon, ahol az idealista jelentése szánalmas, a szentimentálisé vesztes, ahol a féreg szó jelentése jófej, ahol a patkányé kellemes ember, ahol majd befordulsz, és elfordulsz, és felfordulsz, ahol megállsz majd, mert már nem bírod, és egyre nehezebben indulsz majd tovább, ahol minden volt szerelmed elvesz belőled egy darabot, elviszi, ellopja, vagy te adod oda, ahol egyre kevésbé tudsz jópofát vágni, ahol a mosoly keserűsége sosem lehet felülmúlhatatlan, ahol a túlélésre játszunk, ahol szívunk, hogy ne lássunk, ahol iszunk, hogy ne halljunk, ahol kefélünk, hogy ne haljunk meg, vagy meghalunk, hogy ne kelljen vágyni, hogy ne kelljen egy lányra várni, hogy ne kelljen a délibábos hajnalokra várni, hogy ne kelljen önmagunkra hiába várni, hogy ne kelljen a tükörbe nézni, ahol nem lehetünk bölcsek, csak látók, vagy hallgatók, ahol mi is ítélkezők leszünk, ahol minket is megítélnek, ahol olyan játékot játszunk, amihez nincsen kedvünk, amit meguntuk már akkor, amikor még el sem kezdtük, ahol az első szerelmedről kiderül, hogy ledér, a másodikról kiderül, hogy egy csalót szeret, akiben magunkra ismerünk, magunkra, aki fáj, aki fontos, ahol önzőnek kell lenni, ahol bégetni, búgni, bőgni kell, ahol lapítani kell, sodródni, kúszni-kapaszkodni, ahol az olvasás már nem gyönyör, ahol a zene már nem gyönyör, ahol egymásra pakolt söröskorsókra mászva keressük a mennyországot, amit megtalálunk néha két hányás között, ahol végig kell nézned, hogy kedvesed a karját vagdossa, ahol meg kell hallgatnod, hogy te vagy a legrosszabb mind közül, ahol képessé tettek arra, hogy ezt elhidd, ahol el kell rejtened a benned mocorgó gyereket, aki mindenkire nyelvet öltene, s nem maszkokat, aki nem akar viselkedni, vagy megfelelni, egy olyan világban, ahol skatulyákba kell bújnod, ahol nem nézhetsz anélkül egy lányra, hogy azt ne higgye, hogy le akarod fektetni, ahol magadat fekteted le minden áldott szombat hajnalban összegyűrt, izzadt, barátságtalan ágyad redői közé, ahol ha átölelsz valakit, akkor is egyedül vagy, ahol végül az ágy másik végébe gurulsz, mert úgysem ölel át senki, ahol embrió-pózban álmodsz arról, hogy végre felnőttél, ahol mindennap gyűrötten ébredsz, ahol mindennap ugyanazt az öregembert bámulod a tükörben, aki valaha te voltál, ahol tudnod kell magadról, hogy sokkal jobb ember lehetnél, ahol látnod kell magadról, hogy nem az vagy, akire vártál, hogy nem azzá váltál, amivé válhattál volna, ahol hiába példakép Jézus, ha csak egy távoli álom, ahol hiába példakép a Költő, ha a vonat alá ugrott, ahol hiába félisten a zenész, ha halálra itta magát, ahol nem maradt már elég erőd ahhoz, hogy elindulj, ahol vándorlelked ellopta a komisz szél, ahol egyetlen bájos lány egyetlen bájos mosolya elég lehet arra, hogy elfelejtsd az összes rosszat, amit látsz, vagy gondolsz, ahol egyetlen bájos lány egyetlen haragos pillantása elég ahhoz, hogy újra visszalökjön a sárba, ahol gyenge vagy, bár erősnek látszol, ahol nem tanulsz semmiből sem, ahol azt szeretik, aki nem is te vagy, ahol ha meglátják ki vagy elfordulnak, ahol Kierkegaard tombol a lelkekben nem Bob Marley, ahol Fletó táncol, nem az alattvalók, ahol vársz, vársz, ahogy Morrison mondta, vársz a napra, ami ha megérkezik csak izzaszt, és fullaszt, ahol ha szerelmes leszel minden megváltozik, ahol ha szerelmes leszel minden megváltozik, ahol ha úgy szeretnek, minden megváltozik (szerelmes?, minden?, megváltozik?).Egy mondat a boldogságról...
2008.03.20. 12:01 | Ixca | Szólj hozzá!
(H. G. -nek)
Elhúzni innen, innen, ebből a tekervényes, undorító láp-mocsár-világból, ahol állandóan játszani kell, ahol nem lehetsz kedves egy nővel, mert a fejedre nő, ahol bunkónak kell lenned, mert ezt értékelik, ahol le kell kezelni őket, ahol fel kell állítani őket egy teletömött asztaltól, ahol le kell támadni őket, letépni a nadrágjukat, ahol nem kell figyelni rájuk, ahol nem kell érdeklődni, ahol egy külvárosi kocsma mocskos vécéjébe kell behúzni a talaj részeg lányt, és a fejét lenyomva lágyan kényszeríteni a gyönyörfakasztásra, ahol éreztetni kell vele, hogy nem annyira fontos, hogy egyáltalán semmi sem fontos, ahol nem beszélhetsz az érzéseidről, mert felhasználják ellened, ahol értékelned kéne a milliónyi bunkó férget, akik idegen seggeket fogdosnak éjszakákon át, és nevetni kell ormótlan beszólásaikon, síkos megjegyzéseiken, ahol mulatni kell azon, hogy hogyan másznak rá minden mellekkel rendelkező beszélő testre, ahol végig kell nézned barátaid lassú kiégését, akik nem hajlandóak beállni a sorba, aki bevallják, ha szerelmesek, akik bevallják, hogy nem csak szexelni akarnak, akik kedves üzeneteket, mosolyokat küldenek az imádott felé, aki ezt kurvára nem fogja értékelni, mert neki disznó viccek kellenek, sörgőzös röhögésbe forduló perverz viccek, agyatlan barmok, akik képtelenek egy összetett mondat megalkotására, akik sosem olvasnak, és sosem lesznek szerelmesek, akik nem kérnek bocsánatot, és nem előzékenyek, akik nem rágódnak a múlton, se a jövőn, mert a jelen bárdolatlan, borostás katonái ők, s mellettük állnak ezek a csábosan kacagó lányok, akik odavannak mindenkiért, aki kellőképpen érzéketlen, és önző, aki mindent megígér, és semmit sem tart be, elhúzni innen, ebből a sörös-vodkás-füstös világból, ahol majdnem mindenről kiderül, hazugság, ahol csalni kell, hogy ne csalódjál végül, ahol alkalmazkodni kell, ahol kérdezni kellene, lenyeled e?, szopsz e?, és szabadna meglepődni az élénk bólintásokon, ahol az idealista jelentése szánalmas, a szentimentálisé vesztes, ahol a féreg szó jelentése jófej, ahol a patkányé kellemes ember, ahol majd befordulsz, és elfordulsz, és felfordulsz, ahol megállsz majd, mert már nem bírod, és egyre nehezebben indulsz majd tovább, ahol minden volt szerelmed elvesz belőled egy darabot, elviszi, ellopja, vagy te adod oda, ahol egyre kevésbé tudsz jópofát vágni, ahol a mosoly keserűsége sosem lehet felülmúlhatatlan, ahol a túlélésre játszunk, ahol szívunk, hogy ne lássunk, ahol iszunk, hogy ne halljunk, ahol kefélünk, hogy ne haljunk meg, vagy meghalunk, hogy ne kelljen vágyni, hogy ne kelljen egy lányra várni, hogy ne kelljen a délibábos hajnalokra várni, hogy ne kelljen önmagunkra hiába várni, hogy ne kelljen a tükörbe nézni, ahol nem lehetünk bölcsek, csak látók, vagy hallgatók, ahol mi is ítélkezők leszünk, ahol minket is megítélnek, ahol olyan játékot játszunk, amihez nincsen kedvünk, amit meguntuk már akkor, amikor még el sem kezdtük, ahol az első szerelmedről kiderül, hogy ledér, a másodikról kiderül, hogy egy csalót szeret, akiben magunkra ismerünk, magunkra, aki fáj, aki fontos, ahol önzőnek kell lenni, ahol bégetni, búgni, bőgni kell, ahol lapítani kell, sodródni, kúszni-kapaszkodni, ahol az olvasás már nem gyönyör, ahol a zene már nem gyönyör, ahol egymásra pakolt söröskorsókra mászva keressük a mennyországot, amit megtalálunk néha két hányás között, ahol végig kell nézned, hogy kedvesed a karját vagdossa, ahol meg kell hallgatnod, hogy te vagy a legrosszabb mind közül, ahol képessé tettek arra, hogy ezt elhidd, ahol el kell rejtened a benned mocorgó gyereket, aki mindenkire nyelvet öltene, s nem maszkokat, aki nem akar viselkedni, vagy megfelelni, egy olyan világban, ahol skatulyákba kell bújnod, ahol nem nézhetsz anélkül egy lányra, hogy azt ne higgye, hogy le akarod fektetni, ahol magadat fekteted le minden áldott szombat hajnalban összegyűrt, izzadt, barátságtalan ágyad redői közé, ahol ha átölelsz valakit, akkor is egyedül vagy, ahol végül az ágy másik végébe gurulsz, mert úgysem ölel át senki, ahol embrió-pózban álmodsz arról, hogy végre felnőttél, ahol mindennap gyűrötten ébredsz, ahol mindennap ugyanazt az öregembert bámulod a tükörben, aki valaha te voltál, ahol tudnod kell magadról, hogy sokkal jobb ember lehetnél, ahol látnod kell magadról, hogy nem az vagy, akire vártál, hogy nem azzá váltál, amivé válhattál volna, ahol hiába példakép Jézus, ha csak egy távoli álom, ahol hiába példakép a Költő, ha a vonat alá ugrott, ahol hiába félisten a zenész, ha halálra itta magát, ahol nem maradt már elég erőd ahhoz, hogy elindulj, ahol vándorlelked ellopta a komisz szél, ahol egyetlen bájos lány egyetlen bájos mosolya elég lehet arra, hogy elfelejtsd az összes rosszat, amit látsz, vagy gondolsz, ahol egyetlen bájos lány egyetlen haragos pillantása elég ahhoz, hogy újra visszalökjön a sárba, ahol gyenge vagy, bár erősnek látszol, ahol nem tanulsz semmiből sem, ahol azt szeretik, aki nem is te vagy, ahol ha meglátják ki vagy elfordulnak, ahol Kierkegaard tombol a lelkekben nem Bob Marley, ahol Fletó táncol, nem az alattvalók, ahol vársz, vársz, ahogy Morrison mondta, vársz a napra, ami ha megérkezik csak izzaszt, és fullaszt, ahol ha szerelmes leszel minden megváltozik, ahol ha szerelmes leszel minden megváltozik, ahol ha úgy szeretnek, minden megváltozik (szerelmes?, minden?, megváltozik?).
Elhúzni innen, innen, ebből a tekervényes, undorító láp-mocsár-világból, ahol állandóan játszani kell, ahol nem lehetsz kedves egy nővel, mert a fejedre nő, ahol bunkónak kell lenned, mert ezt értékelik, ahol le kell kezelni őket, ahol fel kell állítani őket egy teletömött asztaltól, ahol le kell támadni őket, letépni a nadrágjukat, ahol nem kell figyelni rájuk, ahol nem kell érdeklődni, ahol egy külvárosi kocsma mocskos vécéjébe kell behúzni a talaj részeg lányt, és a fejét lenyomva lágyan kényszeríteni a gyönyörfakasztásra, ahol éreztetni kell vele, hogy nem annyira fontos, hogy egyáltalán semmi sem fontos, ahol nem beszélhetsz az érzéseidről, mert felhasználják ellened, ahol értékelned kéne a milliónyi bunkó férget, akik idegen seggeket fogdosnak éjszakákon át, és nevetni kell ormótlan beszólásaikon, síkos megjegyzéseiken, ahol mulatni kell azon, hogy hogyan másznak rá minden mellekkel rendelkező beszélő testre, ahol végig kell nézned barátaid lassú kiégését, akik nem hajlandóak beállni a sorba, aki bevallják, ha szerelmesek, akik bevallják, hogy nem csak szexelni akarnak, akik kedves üzeneteket, mosolyokat küldenek az imádott felé, aki ezt kurvára nem fogja értékelni, mert neki disznó viccek kellenek, sörgőzös röhögésbe forduló perverz viccek, agyatlan barmok, akik képtelenek egy összetett mondat megalkotására, akik sosem olvasnak, és sosem lesznek szerelmesek, akik nem kérnek bocsánatot, és nem előzékenyek, akik nem rágódnak a múlton, se a jövőn, mert a jelen bárdolatlan, borostás katonái ők, s mellettük állnak ezek a csábosan kacagó lányok, akik odavannak mindenkiért, aki kellőképpen érzéketlen, és önző, aki mindent megígér, és semmit sem tart be, elhúzni innen, ebből a sörös-vodkás-füstös világból, ahol majdnem mindenről kiderül, hazugság, ahol csalni kell, hogy ne csalódjál végül, ahol alkalmazkodni kell, ahol kérdezni kellene, lenyeled e?, szopsz e?, és szabadna meglepődni az élénk bólintásokon, ahol az idealista jelentése szánalmas, a szentimentálisé vesztes, ahol a féreg szó jelentése jófej, ahol a patkányé kellemes ember, ahol majd befordulsz, és elfordulsz, és felfordulsz, ahol megállsz majd, mert már nem bírod, és egyre nehezebben indulsz majd tovább, ahol minden volt szerelmed elvesz belőled egy darabot, elviszi, ellopja, vagy te adod oda, ahol egyre kevésbé tudsz jópofát vágni, ahol a mosoly keserűsége sosem lehet felülmúlhatatlan, ahol a túlélésre játszunk, ahol szívunk, hogy ne lássunk, ahol iszunk, hogy ne halljunk, ahol kefélünk, hogy ne haljunk meg, vagy meghalunk, hogy ne kelljen vágyni, hogy ne kelljen egy lányra várni, hogy ne kelljen a délibábos hajnalokra várni, hogy ne kelljen önmagunkra hiába várni, hogy ne kelljen a tükörbe nézni, ahol nem lehetünk bölcsek, csak látók, vagy hallgatók, ahol mi is ítélkezők leszünk, ahol minket is megítélnek, ahol olyan játékot játszunk, amihez nincsen kedvünk, amit meguntuk már akkor, amikor még el sem kezdtük, ahol az első szerelmedről kiderül, hogy ledér, a másodikról kiderül, hogy egy csalót szeret, akiben magunkra ismerünk, magunkra, aki fáj, aki fontos, ahol önzőnek kell lenni, ahol bégetni, búgni, bőgni kell, ahol lapítani kell, sodródni, kúszni-kapaszkodni, ahol az olvasás már nem gyönyör, ahol a zene már nem gyönyör, ahol egymásra pakolt söröskorsókra mászva keressük a mennyországot, amit megtalálunk néha két hányás között, ahol végig kell nézned, hogy kedvesed a karját vagdossa, ahol meg kell hallgatnod, hogy te vagy a legrosszabb mind közül, ahol képessé tettek arra, hogy ezt elhidd, ahol el kell rejtened a benned mocorgó gyereket, aki mindenkire nyelvet öltene, s nem maszkokat, aki nem akar viselkedni, vagy megfelelni, egy olyan világban, ahol skatulyákba kell bújnod, ahol nem nézhetsz anélkül egy lányra, hogy azt ne higgye, hogy le akarod fektetni, ahol magadat fekteted le minden áldott szombat hajnalban összegyűrt, izzadt, barátságtalan ágyad redői közé, ahol ha átölelsz valakit, akkor is egyedül vagy, ahol végül az ágy másik végébe gurulsz, mert úgysem ölel át senki, ahol embrió-pózban álmodsz arról, hogy végre felnőttél, ahol mindennap gyűrötten ébredsz, ahol mindennap ugyanazt az öregembert bámulod a tükörben, aki valaha te voltál, ahol tudnod kell magadról, hogy sokkal jobb ember lehetnél, ahol látnod kell magadról, hogy nem az vagy, akire vártál, hogy nem azzá váltál, amivé válhattál volna, ahol hiába példakép Jézus, ha csak egy távoli álom, ahol hiába példakép a Költő, ha a vonat alá ugrott, ahol hiába félisten a zenész, ha halálra itta magát, ahol nem maradt már elég erőd ahhoz, hogy elindulj, ahol vándorlelked ellopta a komisz szél, ahol egyetlen bájos lány egyetlen bájos mosolya elég lehet arra, hogy elfelejtsd az összes rosszat, amit látsz, vagy gondolsz, ahol egyetlen bájos lány egyetlen haragos pillantása elég ahhoz, hogy újra visszalökjön a sárba, ahol gyenge vagy, bár erősnek látszol, ahol nem tanulsz semmiből sem, ahol azt szeretik, aki nem is te vagy, ahol ha meglátják ki vagy elfordulnak, ahol Kierkegaard tombol a lelkekben nem Bob Marley, ahol Fletó táncol, nem az alattvalók, ahol vársz, vársz, ahogy Morrison mondta, vársz a napra, ami ha megérkezik csak izzaszt, és fullaszt, ahol ha szerelmes leszel minden megváltozik, ahol ha szerelmes leszel minden megváltozik, ahol ha úgy szeretnek, minden megváltozik (szerelmes?, minden?, megváltozik?).Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szanalomkapitany.blog.hu/api/trackback/id/tr35374327
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
