Ben Templesmith: Fell (comic)
Mi a nevem?
Vagyok a lábad alatt szivárgó sörpatak.
Vagyok a szemed előtt fintorgó női arc.
Vagyok az elpocsékolt nap/pénz/pillanat.
Vagyok önmagába fordult/torzult tükör.
Vagyok figyelmetlen figyelő hang, néma, kitépett nyelvű harang.
Vagyok nagy szavak.
Vagyok egy börfejű denevér álma. Vagyok Fekete Testvériség. Vagyok női WC előtt tekergő sor, vagyok várakozás, örök várakozás.
Vagyok fáradt pincér fáradt pillantása. Vagyok nappali fényben elhalálozó árnyék. Vagyok utolsó százas, utolsó esély egy görnyedt pókerasztalon. Vagyok szőke, csillingelő áldozati bárány a rút farkasok között. Vagyok széttáruló láb, vagyok elárult nagymama. Vagyok ritkán látogatott gondolat, vagyok koszos ablaküveg mögött megbújó, kaján lánymosoly. Vagyok kaján sörvigyorba vicsorgó ártatlan lánymosoly.
Vagyok olvasatlan regény. Vagyok zárkozott könyv. Vagyok százezer felesleges cigaretta. Vagyok százezer feleslegesen elhadart/dörmögött/motyogott/üvöltött szó.
Mi a nevem?
És téged, hogy hívnak?
Vagyok halál, de szólits a leánykori nevemen. Ne szólíts sehogy, mert csókkal ölök, ahogyan te szavakal ölelsz.
Mesélj, nem érdekel semmi, de itt vagyok, és hallgatlak.
Nem akarom nézni a testvéremet, ahogyan összemegy. Nem akarom nézni a testvéreimet, ahogyan összemennek. Apró, távoli pontokká zsugorodnak a nevetségesen hatalmas világmindenség szörös tenyerén. Apró, távoli pontokká zsugorodnak egy valaha romantikusnak gondolt/élt/álmodott fénytelen-ragyogó lány szörös tenyerén.
Annyit beszéltünk, hogy megértem Lord Chandos-t, a szavak valóban lemeztelenedtek, olyan átlátszóak, hogy nincsenek. Álmomban részeg gitárhúr vagyok Hendrix ujjai között. Álmomban nem okoskodok, névtelen, néma szikla vagyok, a megnevezhetetlen nyugalom. Olyan jó.
Álmomban kókadt majális vagyok, ingyen osztogatott sörvirsli.
Ha megneveznek, felállok és kitárom az ajtót. Az ajtó mögött ott áll a nemtudás, de tovább nem tudok menni.
Ha megneveznek, felállok és kitárom az ajtót. Hogyan lehet kitörölni a félregépelt álmokat?
TAO
