MetaXa: egy történet három mondatban elbeszélve, enyém (Én) az első mondat, a tied (Te) a második, az övé (Ő) a harmadik. Kitűnő, olvasóját elnyelő (egy pohár MetaXa), felszippantó írás, állva, ülve, fekve olvasom, különböző pózokban kerülök át a regény világába. Minden csak játék, szerepcsere, írónia.

Kuplung. Ha akarom, füstmérgezéssel kevert zajszennyezés. Pálinkával kevert sörszennyezés. Vagy: kedélyes ordibálás a rémes house zenére. Ugyanakkor mindenki nagyon kedves: spanglik, és rugósfocik lógnak a plafonról. A legózene hatására lassan elveszítem a fejem. A földről bámulom meggörnyedt hátamat. Valaki a számba hamuz.

Furcsa péntek éjjel józanul flangálni a Király utcában. Úgy érzem magam, mint egy antropológus. Mosolygó tekintettel figyelem a kóválygó, vibráló, útpadkára térdelő részegeket. Elönt a felsőbbrendűség szánalmas érzete (egy józan Mengele). Százszorosan szánalmas, mert magamat látom bennük. Egy hónapja én dülöngéltem ugyanitt. Kettőkor már egy kocsmában ülök, bekerítve. Körbevettek, körbesáncoltak a feles poharak és a söröskorsók. A barátaim vigyorognak, az ananászlevem kinevet. 

Másnap másnaposság nélkül. Hazafele a buszon nem émelygek, olvasok. Dr. Nyiszli Miklós vidám önéletrajzi regénye - Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban-kiemel a buszból, és elvisz valahová egészen máshová. Szürreális, és mégsem az. Értékelni tudom azt a békét, amiben élek. Néha ócska, és egészen sárga, de senki sem törekszik az elpusztításomra. Csak néha én magam. Dr. Nyiszli olyan dolgokat látott, és élt át, amelybe én beleőrülnék. Én, te, ő, mi, ti, ők. Nem, ő nem.

Mengele szimpatikus ember lehetett. "Az eddig feldolgozott ikrek iratcsomóiban lapozgattunk, amikor az egyiknek a fedelén...halvány zsírfoltot vett észre. Boncolás közben gyakran veszem kézbe, így történhetett, hogy bezsírozódott. Szemrehányóan nézett rám, és nagyon komolyan kérdezte: "

Hogyan bánhat ilyen gondatlanul ezekkel a dossziékkal, amelyeket én annyi szeretettel gyűjtöttem össze?" A szeretet szavát vette az ajkaira Dr. Mengele. A bámulattól egy hang sem hagyta el a számat."

Hát ilyenek ezek! Szegény Mengele nagy-nagy szeretettel, és gonddal gyűjtöget, ezek meg összemaszatolnak mindent. Zavarják a kutató munkát, mintha nem is tudnák, hogy a munka szabaddá tesz.

Arbeit macht frei. Nem véletlen volt kiírva a tábor kapuja fölé. Sok-sok zsidót, cigányt, kommunistát, és egyéb "kártevőt" tettek ezek a derék nácik örökké szabaddá.

Dr. Nyiszli Miklós életben maradt, ő volt a kevés kivételek egyike. Regénye egyszerre horrorisztikus, és rémisztően realista. Nem akarta megírni ezt a visszaemlékezést, de muszáj volt. Írásterápia?

Olvasásterápia. Vasárnap reggel arra ébredek, hogy Cosma-t, a Veszprém román válogatott beállósát szombat éjjel szíven szúrták. Gyanithatólag romák. A neten szervezkednek, izzik a roma-gyűlölet, kardot rántanak a nethuszárok. Visszabújok a takaró alá. A homokba dugnám a fejemet, jó magyar, és jó emberi szokás szerint. A Mengelék továbbra is itt vannak. Éjjelente bújnak elő, és ha túlerőben vannak nagyon bátrak. Vannak roma, és nem roma Mengelék. Démonizálni könnyű, de szembenézni, józan ésszel, és vér nélkül harcolni nehéz.

Vagy ezt szeretnénk újra?