Sokan azt gondolják, hogy a posztmodern költészet zagyvaság. Ezt, mint a pre-poszt-posztmodern irodalom nemrégiben rehabilitált, és senki által el nem ismert költőfejedelme, csak megerősíthetem.

Irodalmi kultúr-pápaként semmi más feladatom sincsen, mint kritizálni és eltaposni az igazi tehetségeket, ezt általában kéjes örömmel művelem, mégis találtam egy alkotást, amelyhez hozzászólnom is képtelenség - ennek ellenére természetesen hosszan, és dagályosan mégis megteszem. Nem hittem volna, hogy egy vers ennyire megfoghat még:

"Ha egy szó eltalál sírni sose muszáj,
Énekelj,mert segít egy ding-ding-digi-dong.
És ha Ámor keres engedd be és szeressd!
Könnyű dal a szerelem,ding-ding-dong.

Refr:
Én is dúdolom veled,énekelem neked
Úgy ahogyan szereted,ding-ding-dong.
Most is dúdolom neked,bár nem lehetek veled
Szívből jön az üzenet,ding-ding-dong.
És megy a gond!

Senki se szeret,sohase mondd!
Nem jön baj,aki várja az bolond!
Énekelj és kerül a gond!

Minden hang ami szívedig elért
Arról szól,hogy valaki félt!

Ha a szíved vidám megkap amit kíván,
Boldog vagy,hát dúdold,hogy :ding-ding-digi-dong.
Ha a napfény ölel,s minden célod közel,
El ne rontsd a szöveget ding-ding-dong."

Hol voltál eddig András? Hol bujkált ifjú tehetséged, melyik virágos-mezőn ding-dong-döngicséltél? Hogyan lehet, hogy egy ilyen szent lángcsóva, egy ilyen genie, aki ilyen sorokat rajzolt az égbolt kékjére:

"Senki se szeret,sohase mondd!
Nem jön baj,aki várja az bolond!
Énekelj és kerül a gond!"

eddig elbújhatott a szemünk elől? Miféle szűzies szerénység kényszerített téged az ismeretlenség homályos zege-zúga-zegzúgába?

Sokan azt gondolják, hogy kérges szívű kritikus vagyok, gondolják ezt annak okán, hogy Babits Mihály-i bajuszt növesztettem. Nos, hát vállalom. Nem mintha Mihály tehetségében felérhetne hozzám, inkább arról lehet szó, hogy én is felfedeztem a magam József Attiláját, Csonka "Pici kis trubadúr" András személyében. És én nem fogom ellökni őt, nem leszek kegyetlen nagy kéz, mint Babits, gyere Bandikám, gyere keblemre, írjunk együtt eposzt a Ding-dong versedből. Vagy drámát!

"Szolga 1.: - Senki se szeret, sohase mondd!

Szolga 2.: - Nem jön baj, aki várja az bolond!

Szolga 1.,2. együtt: - Énekelj és kerül a gond!"

Nohát, hiszen lassan a musical-változat is készen lész!

Kozsó bemutatja Csonka András: Ding-dong című komédiájának zenés változatát! Rendezte: Sas József, főbb szerepekben a média tehetségesebbnél tehetségesebb nímandjai! Ding-dong szerepében Stohl András, Dingi-dongi - Ding-dong szerelmetes rózsája-: szerepében Csányi Sándor.

"A közönség a főcímdalt együtt énekelte Stohl-ékkal! Nem szégyellem, én is énekeltem! Stohl, és Csányi tánca annyira megható volt, olyan elementáris erejű, hogy hirtelen megéreztem, megéreztük, mi is az a 'ding-dong életérzés'."

Aczél Endre, Népszabadság

"Végre a politikától, a gazdasági válságtól függetlenül együtt örülhettünk a rossz oldal képviselőivel! Voltak, akik azt mondták "gagyi", de hát ez a zsenik, a zseniális művek sorsa! Hiába írt Eszterházy Péter, és Márai egy közös regényt a musical-ből sokaknak ez sem elég! Az örök árok-ásók, az örök ellenzékiek, az idegenszívűek sohasem értik meg, mi is az a 'ding-dong'. Az a fontos, hogy tizenötmillió magyar megértette. Hogy együtt dobbant a szívünk, hogy "ha a szíved vidám megkap amit kíván, boldog vagy,hát dúdold,hogy :ding-ding-digi-dong." Köszönjük András, köszönjük Kozsó!"

Bayer Zsolt, Magyar Hírlap

Mit tehet hozzá a büszke kultúr-papa? Ding-dong.