Az írástudók árulása. Rendszeresen olvashatjuk jól fizetett író-protelárjainktól a következőket: "A média felelőssége a futballunk leépülésében? Talán mi veszítjük el a meccseket? Talán mi futunk ilyen keveset?"

Nem kedves szaktársak, de ti írtok ilyeneket egy nevetségesen ócska bohóckodásról: "Remek mérkőzés volt. A Csepel és a Honvéd játékosai megmutatták, hogy jó időben, jó közönség előtt így is lehet futballozni." Egy 2500 ásítozó, és unottan anyázó néző előtt megrendezett meccsről, amelyen minden sportbarát menthetetlenül elalszik. 

Mindez Sinkovics "Nagy-Vasasos", "Nagy-Hazafi" elvtárs írásáról jutott eszembe. Sinkovics Gabi neve fogalom a sportberkekben (bármit is jelentsen a sportberek szó). Ő a népsport állandó nekrológ szerzője. Ő a nagy lelkendező. Egyszerre közutálat, és közimádat tárgya.

Egy haverom - aki azóta szintén a népsport oszlopos tagja - őt választotta példaképévé. Gólzsák barátommal nem tudtunk elég hangosan röhögni ezen. Olyan ez, mintha egy író Nemere Istvánt, egy humorista a kiöregedett, önismétlő Gálvölgyit, egy színész Csányi Sándort választaná a Nagy Ő-nek. Tehát egy teljesen általános, elfogadható választás a többség szemében. Hiszen a fent felsorolt emberek valóban remek szakmunkások - legalábbis népszerűek. 

Sinkovics e heti írásában - ő akkora spíler, hogy az is elég sok, ha hetente egyszer ír - megemlíti, hogy találkozott a nagy Törővel. Törőcsik a hetvenes, nyolcvanas évek futballsztárja volt, aki valóban nagyon tudott focizni, ellenben mulatni még inkább. Sinkovicsnak nagy szerencséje van, el se kell mozdulnia szerkesztősége mellől:

"Az úgy volt, hogy találkoztam a Törővel. A szerkesztőség közelében sétált, erre volt dolga, én meg nagy lelkesen és kellő tisztelettel köszöntöttem, az ember ritkán bratyizik a gyerekkori bálványaival.  
 
A Törő nem volt túl jó passzban, nyúzottnak, rosszkedvűnek tűnt, s valahogy furcsán ment. Borzalmas élmény volt őt így látni, jóllehet nyílt titok, hogy az elmúlt években nem úgy alakult az élete, ahogy egy korábbi világsztárnak illett volna. Nem volt állandó munkája, nem vetette fel a pénz, úgyis mondhatnám a sors nehéz, egészen nehéz útra terelte az egész életét.  
 
Mondhatná erre bárki, miért nem dolgozik és talán van ebben sok igazság, ám én akkor is azt gondolom, Törőcsik András tett annyit a magyar futballért és persze értünk, szurkolókért, hogy ne hagyjuk magára akkor sem, ha nehézségekkel küzd. A félreértések elkerülése végett nem panaszkodott, nem sajnáltatta magát. 
 
Csak a szeméből hiányzott a tűz, a csillogás."

Itt kell megemlítenem, hogy Törő szeméből azért hiányzik a tűz, és a csillogás, mert mióta abbahagyta a futballt menthetetlen alkoholista lett. Előtte is az volt, de akkor még lemozogta. Mint gyakorló ivó, tisztában vagyok azzal, hogy ha az ember másnapos, akkor nyúzott, és rosszkedvű. Nyilván Sinkó is az volt, csak elfelejtette megírni. Mint, ahogyan azt is, hogy a" nem úgy alakult az élete, ahogy egy korábbi világsztárnak illett volna. Nem volt állandó munkája, nem vetette fel a pénz" részlet azt jelenti, hogy az elmúlt években folyamatosan részeg volt. A példakép. Akit sajnálni kell. Ahogyan egy kedves kommentelő megjegyezte:

"Lehet, hogy alkesz, én is így láttam Szegeden, egy gyerektornán nem tudta átadni a díjakat, olyan macska volt..."

Gyerektornán a példakép. És egy másik kommentelő:

"Az Újpest jelenlegi vezetőinek - tudomásom szerint - az egyik első dolga az volt, hogy Törőnek nyitottak egy számlát, amire a jubileumi és egyéb meccsek bevételeit átutalták. De! A számlához Törő nem férhetett (férhet) hozzá, mert arról csak a Nyíl és az Ebédlő együttes aláírásával lehet pénzt felvenni. Ők, mint jóbarátok viszont nem fizetik ebből a piáját, hanem intézik a számlák kifizetését." 

Nem azzal van a baj, hogy a negédeskedő Sinkovics, a magyar futball egyik fő sírásója, aki hol temeti, hol élteti ugyanazt a semmit, megsajnálja a nagy Törőt. Nem is azzal, hogy bár sok-sok éve sportújságíró, de fogalma sincs a már megtörtént gyűjtésről, számláról. Azzal, hogy ezt a megtört embert CéRonaldó-val hasonlítja össze, és nem érti miért nem jutott olyan magasra, mint ő. Nyilván szerepet játszik ebben a közeg is, de nem hiszem, hogy CéRonaldó is olyan nagy király lenne a dorbézolásban, mint Törő volt akkor. CéRonaldó tisztában van azzal, hogy a dorbézolás, és a sport nem fér össze. Törőék nem sportolók voltak, hanem a focistáink.

Sinkónak nagy szíve van:

"Igazi tragédia, hogy az élete egészen másként alakult, s ma aggódhatunk érte.  
Nem hatalmazott fel (miért is tette volna…), de úgy tudom, gond van a csípőjével, tán még műtétre is szükség lesz, ami viszont nem kevés pénzbe kerül. Azt mondom, ha valami csoda folytán ez a rövidke írás eljut az újpesti vezetőkhöz vagy valamelyik szurkoló olvassa, hát mondja meg a legközelebbi Megyeri úti bajnokin, tegyenek ki sok-sok ládát, dobozt és írják rá: Törőcsik Andrásnak szeretettel a sok felejthetetlen pillanatért. 
S aki akar, az dobjon bele egy kis pénzt. Higgyék el, jól jönne Törőnek minden segítség."

Megejtő sorok. Gondolom Sinkó első lépése az volt, hogy fizetése felét átnyújtotta Törőcsik Andrásnak. Mert ő ilyen ember, hatalmas lelkű, igazi magyar.

"Abban egészen biztos vagyok, hogy Cristiano Ronaldo (már persze, ha nem töri össze magát valamelyik szuperjárgányával…) még ötven fölött is a világ egyik legirigyeltebb embere lesz, egyetlen férfi sem kérne telefonos segítséget, ha azt kérdeznék tőle, cserélne-e vele. Alighanem nem csak saját jachtja, de talán saját tengere is lesz addigra, és senki nem fogja kérdezni tőle, miért nem ásta bele magát Dosztojevszkij műveibe.

Cristiano Ronaldo valamennyiünk álmát valósítja meg hétről hétre, évről évre.  
 
Ezért is fáj, ha az ember a rosszkedvű Törő szemébe néz."

Így végződik a cikk. El kell képzelnem Sinkovics Úr sírásra görbülő száját, ahogy tépelődik a szerkesztőség sarkában, és nem tudja, hogy a zsebkendőért, vagy egy húszezresért nyúljon. Végül a zsebkendőért nyúl, és jól kisírják magukat.

Egyrészt, nekem nem álmom, hogy CéRonaldó legyek, nem álmom egy szuperjárgány, nem álmom egy saját tenger. Ellenben szeretem Dosztojevszkij-t.

Másrészt jól tudom, hogy az ország legnagyobb problémája az alkoholizmus. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan isznak nagyon sokat. Nem szeretem, ha olyan embereket állítanak példaképnek, akik eltékozolták a tehetségüket, akiknek ki volt nyalva a fenekük, akik nagyon sokat kerestek az átlagemberekhez képest, és ezért sokszor semmit sem tettek. Az ilyen embereken segíteni kell - nem pénzzel, elvonókúrával -, de nem oda állítani őket, hogy tessék egy az egyben egy CéRonaldó.

Sok szakmában nem elég a tehetség. Ha nem tudod megmutatni magad, egy "senki" maradsz. A futball nem ilyen. Bénábbnál bénább, lustábbnál lustább alakok alibiznek libalegelőinken évtizedek óta. Törő megmutatta, hogy óriási tehetség. Rengetegen rajongtak érte. Az, hogy elhitte, a tehetség már érdem, hogy egy helyben állni és cselezgetni érdem, éppen az ilyen keselyűk hibája, mint Sinkovics kartárs.

Akik a tornák előtt úgy ajnározták Törőt, és Nyílt, mintha már megnyerték volna a Világbajnokságot. Akik a kudarcok után ugyanazzal a hévvel gyalázták őket. Akik sosem voltak mértéktartók, sosem tudtak írni, akik csak a hátba veregetős "bratyizás"-t művelték felsőfokon.

Mint Szegő "Bájgúnár" András, vagy Lakat "Tegezve-rikácsolok" T. (Tesó) Károly urak. Mint az örökkön felháborodott, Bayer "Kereszteslovag" Zsolt Nemzetúr.

"Mert egy brancs maguk, ne is tagadják." (Tanú)

A felháborodott negédeskedők, a sírásók és bálványimádók bandája. Az írástudatlanok árulása.  

(rövid megjegyzések:

1, sajnálom Törőcsiket, ahogyan minden alkoholistát sajnálok, és ő valóban nem ártott senkinek - saját magán kivül

2, magamat is sajnálom, hogy sohasem láthattam élőben játszani

3, sajnálom a sajnálkozásomat, mert sajnálatból sajnos nem tudok megélni

4, sajnálom, hogy nem bánok úgy a labdával, mint egykor Törő, és azt is, hogy nincs itthon sör