Musashi: Gébics a kiszáradt ágon
A Musashi életét, gondolkodását leíró könyv (William Scott Wilson: A magányos szamuráj) egyre inkább felszippant. Éjjelente már szamurájokkal, Mesterekkel álmodok. Annyira tetszik ez a dogmák, és erőszak nélküli tanítás, hogy elmondhatatlan. Nincsenek szabályok, nincsenek elvek, a legfontosabb az ÉN megismerése, és az ÉN elfelejtése.
Olvasom, hogy Berlusconi-t fejbedobta egy "őrült". Hogy ki az őrült, az nézőpont kérdése, számomra egész Olaszország annak tűnik, legalábbis a Berlusconira szavazó (nagy)része. Mosolygok, amikor arról olvasok, hogy betört az orra, mosolygok, mert arra gondolok, hogy egy egész hadsereg, ügyvédek, bankárok sora sem védhette meg a repülő kődarabtól. Ócskaság a káröröm, de egy ekkora disznó kára láttán tán nem akkora disznóság. Berlusconi él, és még sokáig uralkodni fog, ahogy Viktor, és Ferenc urak is itt maradnak velünk még évekig. Együtt Karácsonyozunk még sokszor.
Nem tudom, mi fog történni ezzel a kődobáló emberrel. Egyrészt mesehős lesz, másrészt mártír. Silvio úr, ha tehetné (ha egy sima maffiozó lenne, és nem maffiozó elnök) már kinyíratta volna. "Kőhajigáló úr már a halakkal alszik." Így viszont majd példát statuálnak vele, csúnya, rossz fiú. Vajon hány olasz hajította volna el azt a követ? Hány ember helyett dobta orrba ezt a hatalmas pojácát?
A Magányos szamurájban az egyik történet egy régi zen mesterről, Daruma-ról szól. Annyira egyszerű, és szép, hogy lejegyzem ide, hadd mossa el ezt a berlusconis, decemberi árnyékvilágot (még megjegyzésképp, ebben a történetben is szerepel egy Berlusconi, minden világban, minden korban ilyen alakok uralkodtak):
Daruma "520 körül mint a buddhizmus huszonnyolcadik pátriarkája Kínába utazott, hogy hirdesse a tant. Az egyik leghíresebb párbeszéde az, amit...Wu császárral folytatott, egy buzgó buddhistával, aki azt kérdezte tőle, hogy mennyi erényt meríthet, ha jó munkával támogatja a hitet.
"Semennyit."-felelte erre Daruma. A császár ekkor már kissé kedvetlenül a szent tanítás legfőbb elvét kérdezte. Daruma erre azt mondta, hogy
"Csak hatalmas üresség, és semmi szentség nincs benne."
Végül a császár ezt kérdezte: "Akkor hát ki vagy, aki itt állsz előttem?"
Daruma válasza: "Nem tudom."
Ezután a sikertelen, döcögős kihallgatás után elhagyta a császári udvart".
Daruma kisértetiesen emlékeztett Szókratészra („Nem tudom”). Kelet és Nyugat között a nagy különbség, hogy Szókrarétészt halálra itélték.
Igaz, ha Daruma ma utazna Kínába, könnyen ez a sors várna rá is…
