Összenevetünk a mogorva takarítnővel, csábos ajkai között sárgásan pislákolnak elárvult fogai. Egy-egy magányos sírkő minden egyes fog, egy jobb élet (?) szúvas, büszkén magasodó, csorba emlékei. Gyönyörű ez a nap, megfulladunk a szmogtól, én és a város, nevetve…