Kedvenc - élő (de ízléstelen ez így)- rockzenészem David Eugene Edwards. Ő:
Amit leírtak róla a Magyar Narancsban, nagyjából el is árulja miért kedvelem. "Így legfeljebb körüljárni vállalom David terepét: mélységes istenességével és puritanizmusával, letűnt korokba vágyódásával, különös családi hátterével, a Bűn és bűnhődés és a Biblia, illetve a Joy Division, Nick Cave, Leonard Cohen, Johnny Cash, továbbá a Muzsikás együttes iránti rajongásával.
A Nem arról hajnallik, amerről hajnallott című 1985-ös Muzsikás-lemez volt az, amely Daviddel megszerettette a magyar - és egyáltalán a kelet-európai - népzenét, s ez több mint életrajzi adalék." (MaNcs, XIV. évf. 35. szám, (2002.08.29.))
Cave, Cohen: két másik nagy kedvenc, a már nem létező Joy Division szintén, Johnny Cash-től a Nine Inch Nails: Hurt feldolgozása különösen tetszett. Minden összekapcsolódik. Minden időszakban megfog egy-egy előadó, és nem ereszt (vagy én nem eresztem). Ha visszanézek, ezeket az előadókat (Doors, Pink Floyd, Zeppelin, Kruder and Dorfmeister, Tindersticks, Nick Cave, Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band, Woven Hand stb., stb.) össze tudom kapcsolni a saját múltammal. Ahogy cseperedik (fel), cserepesedik (szét, majd össze) az ember. Általában megfog egy dal (The End, Echoes, Useless (D.Mode remix), Tiny Tears, Stagger Lee, Hajnalodik, Chest of Drawers), és miután széthallgattam, megszerzek az előadótól mindent, amit lehet.
D. E. Edwards beleszeretett a Muzsikásba, és a magyar népzenébe. Volt mibe, az ilyen szövegek, és hozzá a kesergő hegedű megfogják az embert:
"az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg nem is maradok
idegen városba idegen emberek
járok az utcákon senkit sem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg"
(Fordulj kedves lovam- Bujdosódal)
Rózsa Sándor
Szóval Edwards ebben az idegen városban megismert néhány idegen zenészt, együtt muzsikáltak, majd fel is léptek. Átdolgozta, lefordította a Betyárdalt, és feltette a következő albumára (Outlaw song). Ami különösen vicces, hogy előbb ismertem az ő feldolgozását, mint az "eredetit" (eredeti népdal-feldolgozást). Mondhatni ez volt az egyik dal, amiért megkedveltem (utólag népzene iránti vonzalmamat vizsgálva: nahát!).
"so they ask again what was my name they ask again what was my name
two were dead before they could move
two were dead before they could move
thats my name
thats my name
if you please
thats my name
thats my name
if you please"
16 Horsepower: Outlaw song
"azt kérdezik mi a nevem
hol az utazólevelem
kettőt mindjárt agyonlőttem
ez az utazólevelem
ez az utazólevelem"
Muzsikás: Betyárdal.
Mivel amúgy is okkal, és ok nélkül (Rebel without Cause) lázadó vagyok, különösen kedvelem a számkivetett, törvényenkívüli embereket (bujdosók, betyárok, csavargók, forradalmárok, hobók...). Ezért imádom ezt a dalt (itt együtt játsszák, a szőke, hajpántos hippi nem én vagyok, hanem Edwards):
https://www.youtube.com/watch?v=XK-6PUOw7e0
A 16 Horsepower később megszűnt, Edwards Woven Hand néven egy új együttest alapított, amely egyre inkább eltávolodott a rocktól, és a spirituális-nép-hit-folk-zenéhez közeledett (nem tudom ostobábban kifejezni). Azóta várom, hogy egyszer fellépjenek, utoljára akkor voltak itt, amikor még nem is ismertem őket.
De hát így megy ez. Én, aki - s még hányan vagyunk így- lemaradtam Hendrix-ről, Morrison-ékról, az igazi P F-ről, az igazi Zeppelinről (az öreg Bonham nélkül -kedvenc dobos örökké!-, hetvenévesen már nem azok), Marley-ról, Joplin-ról (itt be is fejezem a végtelen felsorolást), belenyugszom abba is, ha őt, őket se látom soha.
Ui.: nem, nem fogok.
Ui2.: a legérdekesebb az egészben az, hogy egy vérbeli ateista (semmiképpen sem hívő) rajong egy igaz keresztényért. Jézus, ha élne szerintem kedvelné Edwars-ot, és talán nékem is megbocsátana ezt azt. Amúgy ha azt gondolnám, hogy vannak még próféták, akkor őt tekinteném annak:
"do i waste my time
yeah well you know it
an' as i stroll through the room
see my features show it
feel the hand on my shoulder
yeah it calls me to dwell
take a breath hard an' clear yeah
like a hammer on a church bell"
16 Horsepower: Silver saddle
"She looks for me in picture
Oh my brother’s keeper
In picture worn smooth
From hand to hand
A quiet unlearning oh I had forgotten
To control the tongue
I do now remember"
Woven Hand: Cohawkin Road
