Miközben a miniszterelnökünkről nézek egy régi felvételt -http://index.hu/belfold/1989/2009/03/06/igy_mondott_le_gyurcsany_husz_eve/- Wesselényi Miklósra gondolok. Milyen hasonló személyiségek! Két végtelenül önzetlen milliomos, koruk meghatározó figurái! Ferenc a videó szerint REFORMER. Ő maga beszélt erről - a vastagabb-keretű szemüveg mögött ugyanazok a tiszta, jóságot sugárzó szemek - : "A reformer nem menekül, a reformer szembenéz."
Pontosan úgy, mint Wesselényi Miklós, akit egykor hűtlenségi perbe fogtak a szatmári beszédéért: "már századok óta a kormány a köznépet terhelő ocsmány képre parasztvédői és köznépoltalmazói orcát tett, de a melly alatt ő szívta annak egyfelől zsírját". Akár ma is elmondhatta volna. Éljen Gyurcsány „(F)Osztogató” Ferenc!
Nem, nem ez a Ferenc fogta perbe, hanem egy másik (az I.) Pedig mintha a jelen vérszívóiról beszélne. Semmi sám veltozik. A legfőbb különbség, hogy Wesselényi adott, Fletó meg elvesz, az árvízi hajós ellenállt a sodrásnak, Ferenc mindig meglovagolta. Mert ő ilyen lovagolós, jópofa gyerek. Táncikál, innen-onnan elcsen ezt-azt (pár milliárdot, jövőképet, szabad gyülekezési jogot). Ha lenne mellette egy vezető, én nem bánnám, hogy bohóckodik. Udvari bolondnak teljesen megfelelő.
Eltúlzott gesztusai, széles mozdulatai, túljátszott mimikája mind-mind megfelelővé teszik a leharcolt, kiégett mulattató szerephez. De nem szomorú bohóc ő, sohasem volt az! Lángeszű (nem tudom mitől lenne az, talán, mert jobban furakodott, taposott, mint a többi csinovnyik?), aranyszájú (khm.), és aranyszívű! Hogy aggódott azért az „elveszett gyerek”-ért, mennyire szívén viseli alattvalói életét - "el lehet menni Magyarországról! Tessék!".
A probléma az, hogy senki sem mondta meg akkor egyenes adásban: "neked kéne elmenned te szerencsétlen!", senki sem mondott semmit, az újságírók háborogtak, a háborgókat lehalkították. Áruló keverőpult! Ferencet senki sem fogja hűtlenségi perbe, pedig nála hűtlenebb, csalárdabb karmestert a demagógiákban is nehezen találunk.
Hogy mi a baj velünk? Mi a baj a politikusainkkal, a vezetőinkkel? Hadd szolgáljon magyarázatul ez az idézet: "Két szavazaton kívül az egész királyi tábla, melynek tagjai közt Wesselényinek sok személyes barátja volt, kárhoztató ítéletet mondott. Fájó szívvel voltam kénytelen én is, a felhozott törvényes indokok alapján, báró Vay Miklóssal és gróf Nádasdy Lipóttal együtt e nézetben osztozni." A jóbarátok. Urak egymás között.
Wesselényit elítélték, három évet kapott, később megvakult, és a szabadságharc bukásába ő is belehalt – 1850-ben-. A per során a fenti sorok gazdája is ellene szavazott - Szögyény-Marich László, aki emlékiratában jó barátjának vallja a hűtlent-. Ez a baj, hogy nálunk a barátság csak egy szó, a függetlenség csak egy szó, a szabad, vagy fiatal demokraták - fiatal- szövetsége csak szavak összessége.
„Egy reformer nem menekül, egy reformer szembenéz.” S te mihez kezdesz Ferenc?
Tudom, el lehet innen menni, jó pár barátom már megtette...
Könyvajánló: Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós hűtlenségi pere.
Hozzá meg a vonatkozó Edda-számok (A hűtlen, Elhagyom a várost). Edda, avagy vissza a valóságba.
