Itt a tavasz, itt a megfázás ideje. És az önsajnálaté. Halálomon vagyok, mint minden betegség esetén, taknyos magányomban végrendelkezek. Rátok hagyom mind azt a szépet, amit sohasem cselekedtem meg.

A vég közelségére tekintettel a tévé karmai közé vetem magam. Megcselekszem azt, amit megkövetel legyengült immunrendszerem. Elindul a láncreakció, a kapcsolgatás: rögbiről teniszre, teniszről m1-re, unottan magyarázó polgárháborús hősről a tv2-re. Hohó! Ez itten valami csemege, halálhörgésem egy pillanatra csenddé nemesedik.

Józsi barát (írd: Joshi Bharat) az ügyeletes megmentő. Aszongya az éppen egymásra találó, s kellőképpen retardáltnak tűnő anya-leánya párnak: öleljétek meg egymást, az mindig jó.

Hát igen. A stúdió-díszlet is kellően hányingerkeltő, a szereplők még nálunk is szerencsétlenebbek, Józsi ellenben friss, boldog, és magabiztos. Na de hol lehet Gyurcsók úr?

Lesétálok a boltba citromért, és mézért, nehezen lélegzem, nehezemre esik a beszéd is. A bolt előtt egy kopasz nemzetiségű úriember gyepálja politikailag roma korrektségű partnerét. Vagy mi? Miközben önmagamban politikusan korrektúrázva, korrektúrláva fogalmazok, odalépek hozzájuk, és véres füleikbe súgom - egy kis erotikus töltet:

- Öleljétek meg egymást, az mindig jó!

Így is lészen, átölelik egymást, és elönti őket a felebaráti szeretet. Jézus valahol a háttérben szorongatja Vlagyimir Iljicset, jobbról-balról pusszancs, a háttérben összecsendül a Székely himnusz és az Internacionálé. Elmerülök a fantázia végtelen, és langyos mocsarában, a fülemben Józsi barát hangja cseng: igyál egy teát, és sóhajts egyet. Az önsajnálat mindig jó!

Engedelmesen sóhajtok. Megenyhülve sajnálom önmagamat, 37,2 ez már hőemelkedés, ez már rosszabb, mint a láz! Előjön belőlem a hipoch-pondró, már a fejem is fáj, a torkom is, könnyezek, segíts Istenem, segíts Sztálin, vagy Józsi barát!

Apám megjön, kedvesen mondja, hogy hozott C-vitamint, rámordulok, hol van ő ehhez a kackiás-bajszú baráthoz? Anya, és leánya közben felszívódtak. Megkapták az öt rongyukat, mehetnek a haza. A következő jelenetben férj, és feleség várja a megváltó választ, Józsi barát mosolyogva kipréselt ormótlan közhelyét. Nem lesz nehéz, a szituációt hamar vázolja a hölgy:

- A húgomnak gyereke lett a férjemtől!

Hol itt a probléma?

Öleljétek meg egymást, az mindig jó!