339. Galaschek Péter

Azaz anno 339-szer lépett pályára a Vasas csapatában G. P., a totyogó, technikás alibikirály. A modern – és múltbéli- futballisták tökéletes ellentéte. Bizonyos oldalak szerint ő írta a Sprintjeim a focipályán című művet. Ugyanezen oldalaknál elérhetőek más fótbalisták könyvei is:

Petry Zsolt: Sikereim Rotterdamban és Frankfurtban
Szűcs Lajos: Nagy meccseim a Bundesligában

Két említett csodakapusunk ugyanakkora sikereket ért el külföldön, amekkora atléta volt Péter barátunk. Péter 339, aki bevallottan gyűlölte a futást.

„Ezen pedig pályára lépett Galaschek Péter és Váczi Zoltán, a kilencvenes évek két legnagyobb közönségkedvence”, írta egy öregfiúk téblábolásról az egyik fúttbal-portál. A két nagy közönség kedvenc, hát igen, Váczi volt az az istenáldotta tehetség, aki nem adta lejjebb napi 2 doboz cigarettánál, és bevallottan több meccsen részegen játszott. Amúgy tényleg egy zseni volt, magyar zseni, a Hortobágy prófétája.

„Gala esetében is akkor tudod meg, hogy milyen precízen tudja is a zsugát megtartani és megjátszani, és gondolkodásban milyen gyors is, ha egyszer játszol ellene. Ő tényleg elég keveset futott például a Zolihoz képest, de kérem, ha ez nem így lett volna, akkor most egy világklasszisról beszélhetnénk.” Írta ugyanitt egy Vasas-szurkoló. Ebből két dolgot lehet leszűrni:

1, a szurkolók rohadt igénytelenek.

2: én is világklasszis lehetnék, ha jól tudnék játszani – mert futok, mint egy nyúl-.

Váczi Zoliról, a nagy bohémről, ahogy nevezik (imádtam egyébként akkoriban, és nem értettem miért nem lett többször válogatott...) még annyit, hogy az egyik edzőjét – a győri Reszeli „Bajuszosmaffiozó” Soós Pistát imigyen küldte melegebb éghajlatra:

"Kétszer tankolód tele a kocsit, mire meglátod a Budapest táblát te paraszt!"

     Délután rangadó lesz fiúk!

Azután valahogy eltűnt a Honvédból, majd Reszeli is, aki utána még tönkretette a Diósgyőr csapatát – amiért a szurkolók meg akarták lincselni-, most pedig Győrben garázdálkodik. Technikai tanácsadó, vagy igazgató, vagy valami ilyesmi, a lényeg az, hogy felveszi a pénzét.

Vácziról még:

„Egy emlékezetes, 1995-ben lejátszott mérkőzésen, mikor is a Békéscsaba 5:2-re ütötte ki a Ferencvárost, Váczi a mérkőzést megelőző napon másfél üveg viszkit ivott meg, egész éjjel horgászott, majd nagy unszolásra beállt játszani és 3 gólpasszt adott.” (kisalfold.hu)

Másfél üveg viszki=3 gólpassz, 3 üveg viszki=3 gólpassz+3 gól. Gondolom valahogy így volt vele. És így voltak vele azok a híres, alul értékelt, nebáncsvirág edzői.

„A futás az alapja ennek a sportnak van pár  játékos aki hanyagolja de így is megél és nem lehet rájuk haragudni”, írta egy másik szurkoló, talán maga G. P. a névtelenségbe burkolózva. Én se haragudtam Péterre, miután kimutatták, hogy egy mérkőzésen (miután a szünetben becseréltek) 600 m-t (HATSZÁZ MÉTERT) futott. Nincs ebben semmi különös, a sétálgatást, totyogást, álmoskás lődörgést ebbe nem számították bele, úgy kijött volna tán a 2 km is. Egy másik szurkoló úgy emlékszik, hogy a kimutatás 825 méterről szólt, és hozzátartozott 20 percnyi kezdőkörben való álldogálás is. Így mindjárt más!

339. 825. A számok misztikus ereje. Máig nem értem, hogy nem lett egyszer sem válogatott.

Ui: Bármily elkeserítő, a középső kép kivételével a fotók más személyeket ábrázolnak. A két géniuszról ugyanis csak ez az egyetlen -közös- felvétel van fenn a neten.