Elmúltak már azok az idők, amikor Dévényi Tibor szerettem volna lenni. Akkoriban sokszor elképzeltem magamat kövérkés mosollyal egy színes színpadon, a 9O-es évek legmenőbb ruhakölteményeiben. Akkor oda menekültem, elvágyódtam a panelrengetegből, és Tibi bácsi bőrében kötöttem ki.

Ma már máshogy van ez. Vágási Ferenc akarok lenni! Azt mondják túl sokat nézem a Szomszédokat! Túl sokat? Túl keveset! Ők az én igazi családom. Böhm bácsi életbölcsességei, finom, szendergő megjegyzései, gyakran oda nem illő latin idézetei egy varázslatos világba kalauzolnak el. Oda ahol senki sem részeges, viszont mindenki nyavalyog, és marhára életunt. Oda ahol szeletekben kérik a parizert, ahol mindig minden tönkremegy, és amúgy is minden egyre rosszabb. Ez az én Magyarországom! A konok, megvesztegethetetlen, elvhű, bátor, izmos, hősies Vágásik hazája! Olyan sokan vagyunk Vágásik Ferik! Merjünk Vágási Ferik lenni!

És azok a szónoklatok! Úgy szeretnék én így beszélni! Fölállnék a legjobb buli kellős közepén, megállnék az ajtóban, és csak mondanám:

- Jó, hogy így elvagyunk, de a fasírtban egyre több a zsömle. Azért mondom ezt dőlt betűvel, hogy ki legyen emelve. Legénykoromban még azt gondoltam kombájnos leszek, de aztán mégis minden egyre drágább lett! A feleségem gyereket akar, de én egy szabadnappal is beérném.

Engem nem érdekel, hogy a Szomszédok hatására egy egész generáció lett lelki nyomoronc. Beláttam, hogy ez a kultúrpolitika része. Úgy nevezik hozzászoktatás. Én csak annyit tudok, hogy ha így viselkednénk egymással, ilyen hosszú monológokkal zárnánk le a vitáinkat, akkor nem lennének háborúk.

- Nem tudom Brezsnyev elvtárs, minden egyre rosszabb. Ezek a fiatal vandál bandák, a bor romló  minősége, így már háborúzni sincs kedvem. Fáj, ha pisilek.

- Megértem Önt, kedves Napóleon! Egyre jobban fájnak a visszereim. A feleségem már egy fél éve a beutalóra vár, de ebben az országban várhat. Régen a káposztának is más íze volt...nem is tudom - mélán kitekint, ajkából nyál csorog: - olyan más...

- Más hát. Tudja mit mondok én Taki bácsi?

- Mit?

- Nem is tudom. Hagyjuk.

Néha arról álmodok, hogy nekem is kiutaltak egy lakást. Betanulnék egy csomó közhelyet, bamba pillantást, és indulhatna az élet!