Nyártól csak Kobe marhát eszem. A Figyelőben olvastam először erről a különlegesen finom, és különlegesen drága (helyesebb lenne az ekszklúszív lefejezés, vagy szó) állatról. A Kobe marhák klasszikus zenét hallgatnak, sört isznak, és minden nap masszásra járnak. Ezért kerül húsuk kilója 15O.OOO forintba. Próbáltam felvételt nyerni közéjük, de nem értem el a ponthatárt. Nincsen nyelvvizsgám. Ezért felfalom őket, hátha így meglesz. Az az enyém, amit felfalok.

A Kobe marhák kedvelik Mozartot, de rühellik Bachot. Sörből a láger fajtákat vedelik, elsősorban a belgákat. Régebben a belgákat marhákat lágerekbe zártuk, Szarvasmarha-koncentrációs táborokba. Akkoriban megelégedtek az Ászokkal is.

Egy minimálbérből élő polgártársunk két havi béréből már megvehet egy kiló húst. Ha szépen beosztja, éppen elég lesz, minden napra jut majdnem 2O gramm finom, megmasszírozott, klasszikus zenén érlelt, komló-ízű húsa. Ebből kisüthet (szigorúan a napon, olaj és fűszerek nélkül) egy diónyi húspogácsát. Ezt a pogácsát 3 részre vágja (ha van gyermeke, kutyája, mamája akkor 6, 9, 12 részre), és vígan befalja.

Kobe Bryant e nemes hús következtében lett ilyen átkozottul jó kosaras. Amíg a sima hamburgereket tolta, csak egy átlagosan beteg, kövérkés, fehér könyvelő volt. Nézőként járt ki a meccsekre, és ha felé repült egy-egy eltévedt labda, halálra váltan a kukorica-zacskóba dugta a fejét. Bryant ma már klasszikus zenét hallgat, szabadidejében sörözik, és nagy mellű nők masszírozzák. Nincs nyelvvizsgája, de szarik rá.

Miután abbahagyta a sportot, s a menedzserei, ex-feleségei kiforgatták a vagyonából, s a sör helyett már a wiszkit választotta, a klasszikus zene helyett a "klasszikus fos"-t (R and B, és tsai.), na akkor majd újra egy elhízott, fehér munkanélküli lesz, akit nem masszíroz senki se, legfeljebb egy telesópból vásárolt extraolcsóhatékony Masszírozógép 3OOO, hát akkor majd eljön érte egy nagy fekete autó ("Vágóhíd a Jövőbe Zrtkft."), és elviszi egy hatalmas húsdarálóba (Gödör Klub, péntek este, Korai és tsai.), ahol újrafeldolgozzák, hogy a halála után újra hasznos legyen (ne csak trágyaként, mint mi), hogy apró húspogácsák formájában formátlan, telepi arcukba tömjék a kiéhezett, fehér, rasszista nincstelenek, akik belül mind feketék akarnak lenni, Vivaldin felkapaszkodott milliomos kosarasok, egészen apró, fehér, de dédelgetett hímvesszővel. Szóval ez az élet körforgása kisfiam.

Erről szólt Mohács, Trianon, a triatlon, a Tritrometrogránit Kft., a titánim, a proton, és a kriptonit, a kripta, hogy a Krisztus, és a Miatyánk, hogy aztán összezavarodjunk, és megelégedjünk a 1OOO Ft/kilója zöld húsunkkal, hogy legyőzzük az undort, és elmenjünk szavazni, zöld hasú dollárok helyett zöld húsú zsellérek, és mindezt ledarálva, mint a szöveget, szavazz, mert elég volt, mert Árpád atyánk, mert ránk, mert mi nem, de ők igen, és amazok meg még inkább.

Aki ebből az egészből nem ért semmit, az megőrizte az ép elméjét. És nem evett sohasem Kobe marhát.

Én túl sokat zabáltam, kövér földesúr lettem, egy hullámzó hájú, hírhedt sztereotípia. Egy alliteráló, arrogáns, alaktalan hájas tészta, aki pironkodva adta le a szavazatát Dózsa Györgyre, és a legyőzhetetlen Parasztpártra.

A cocializmusban egyszerűbb volt, visszasírom. Elég volt egy rubrikába beletalálni. Azt meg összehoztuk még részegen is. A marhák meg kannás bort ittak, és mulatós zenére ejtőztek egy telehugyozott, túlzsúfolt aprócska medence közepén.

Ui: Aki talál ennél irritálóbb színt (színeket) kérem jelezze, vagy hallgasson mindörökre.