Petri György: The rest is silence
(Jobbik felemnek)
"Mint egy kétségbeesett villamos
amely alatt széttart a sínpár
Mint egy anyák napjára vett
orgonacsokor rothadása
Mint egy nászút
amiből gyászút lett
mert álmában meghalt a feleségem
Mint egy örömhír
hiszen csak álmában halt meg
Mint egy kvázi-valós lény
késhegyén-élén-peremén valaminek
szürcsölöm-falom a maradék levést
(ezt a semmiből-kirántva levést)
Mint egy búcsúlevél
semmibe-ugrás
Igen innen már
csak egy ugrás a semmi
Akit szerettem tudja hogy csak őt
az életnek nos az életnek
már csupán egy halállal tartozom"
-1999-
Petri György utolsó kötetének (Amíg lehet) verseit már úgy írta meg, hogy közben egy halálos kór ellen küzdött. A pim.hu-n (ahol nagyon sok alkotónk életműve fenn van) megtalálható egy 1998-as, megrázó képsorozat róla, már bánom, hogy megnéztem. Sohasem értettem, hogyan képesek a Legnagyobbak a halál markában tökéletes, gyönyörű, minden maszlagtól, túlzástól, önsajnálattól mentes műveket írni.
Amúgy imádom az ilyen verseket, amelyeket felesleges elemezni, így nem repülhetnek rá az irodalmi héják, hogy belemagyarázzák önmagukat a költők sorai közé.
Petri György: Ká-európai értelmiségi
"Valaha
Valahol
Valamit akart
Vagy akart volna
Aztán rámordultak
Vagy rá se mordultak
De állitólag biztosan
Szigorúan rápillantottak
Így lett azzá amivé
Mindig is lenni akart tudat alatt
Becsinált
Leves"
Petri György: A Dunánál
"Szép nagy folyam ez, több rokonomat belelőtték,
úsztak lótetemek, hullák ’44-ben,
szovjet hadiszállítmányok később.
Jött azután Bős-Nagymaros, így aztán
elúszott a Duna is.
Kedves Attila, Duna nincs már.
Hol vagyunk már attól,
hogy dinnyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny.
A Te Dunád már nincs. Gyorsforgalmi út.
Nem lehet, nem érdemes már odamenni."
Végül megírta az utolsó versét.
Petri György: Kedvenc ételem a rák
"Én vagyok a magyar Homárosz.
Fogócskázunk: én őt vagy ő esz meg engem?"
Holmi, 2000/12
Petri György (1943-2000)
